Tök jó!

A magyar tökfaragás története:
A töklámpás faragást leggyakrabban az amerikai Halloween ünnepéhez kötik, pedig Magyarországon is régi hagyomány.
Az első erről szóló történet, egészen Salamon királyunk idejébe nyúlik vissza, aki trónviszályban állt unokatestvérével Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserébe megtarthatta királyi címét, azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. László ezt megtudta és biztonsági okoból a visegrádi vár tornyába záratta.
Az őröknek parancsba adták, hogy éjszaka töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy mindig szemmel tarthassák a rabot. A lámpások így a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontúl szolgáltak. Innen ered a mondás: " Fénylik, mint Salamon töke!"
Tök, mit élelmiszer:
A sütőtökkel már bébiételként, a tökfőzelékkel legkésőbb az iskolai menzán mindannyian megismerkedhetünk, sőt, az utóbbi években a Halloween töknek nevezett, többnyire nem étkezési céllal termesztett töklámpás-jelöltek is bekerültek a magyar köztudatba. A tök már a maják, majd az inkák és az aztékok által is ismert, tápanyagokban és vitaminokban gazdag alapvető élelmiszer.
Európába Amerika felfedezése után érkezett és hazánkban is hamar közkedvelt, háztáji gazdálkodásban termesztett növénnyé vált. Ezt bizonyítja, hogy megjelenik helységneveinkben, a főzőtöktől a sonkatökig számos fajtáját használják a korabeli szakácskönyvek receptjeiben, és ott a sütőtök, melyet Móra Ferenc írása szerint kertészpecsenyének csúfolt a szegény ember, így is tanúbizonyságot téve arról, hogy mindenki számára elérhető és ismert étel volt.