Húsvét

Húsvétkor ünnepli a kereszténység, hogy Jézus Krisztus értünk kínhalált halt, majd feltámadt! Ő a mi húsvéti bárányunk, az ártatlan áldozat, akinek vére ára volt a mi megváltásunk, véráldozata kimentett bennünket a pokol veszélyéből. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában.
A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, ahogy Krisztus a pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette szamárháton bevonult Jeruzsálembe.

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe.
Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Ilyenkor az egész Egyház keresztutat jár, majd este ünnepi szentmisén vesz részt.
Az éjjel és nagyszombat napja a virrasztásé: Jézus sírja vagy az Oltáriszentség mellett. Ugyan már nagyszombat este elkezdődnek, de mégis elsősorban a vasárnapi nagy ünnepi liturgia része, hogy égő gyertyás körmenetekkel emlékezünk meg arról, hogy Jézus – amint azt előre megmondta – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Húsvét másnapján egy bohókás szokásé, a locsolkodásé a főszerep. Országszerte - még napjainkban is – a fiúk hétfőn reggel útnak indulnak, hogy meglocsolják hölgy ismerőseiket. Azt viszont már kevesen tudják, hogy honnan is ered ez a vidám népszokás, és mit jelképez. A húsvéti locsolkodás hagyománya több ezer évre nyúlik vissza, és sokat változott az évek során.
A kereszténység ezt az ünnepet felkarolta, és saját szimbolikát társított hozzá. A keresztény legendák szerint a húsvéti locsolkodás hagyománya Krisztus feltámadásához köthető. A mítosz szerint a Jézus sírját őrző katonák a megváltó feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le, hogy elhallgattassák őket.